Sajnálom

Sziasztok!
Nagyon sajnálom de egy ideig nem lesz friss mert vizsgázni is fogunk meg országos szint felmérés kémiából.
És nincs most időm írni se.
Szóval egy kis szünetet kérek.
És júniusba visszatérek.
Sokkal jobb izgalmasabb részekkel.

Puszi:Nessie

Ui:Kommenteket se nagyon kapok...

7.fejezet 2/1

-Bells...Én téged...Szeretlek...-bökte ki végül.




Meglepődtem.Bátortalanul közelítettem meg mézédes ajkait. Ö is felém mozdult és ajkait lágyan az enyémhez érintette. Számat halk sóhaj hagyta el illata hatására.Teljesen elkábultam tőle.Egyre vadabbul kezdett csókolni , amit én nagy hévvel viszonoztam.Vadul csókoltuk egymást , majd hirtelen elájultam.Edward aggódva nézett le rám.Azthiszem elfelejtettem levegőt venni.



-Jól vagy?Mi a baj? - aggodalmaskodott.




-Persze.Azthiszem elfelejtettem levegőt venni.



Felnevetett. Aztán Carlise elhívta Őt beszélni.

Alice ujjonga odajött hozzám.



-Jajj Bella.Én annyira örülök nektek.És te vagy a legjobb barátnőm.De eljönnél velem vásárolni?-kérdezte vigyorogva.




-Nem tudom Alice.



-Ugyanmár Bella. Láttam , hogy elfogsz jönni.



-Akkor minek kérdezted meg?Ajjh Alice.



Beszálltunk a Porscheba és elindultunk Port Angeles felé. Ott csak a legnagyobb és legmárkásabb boltokba mentünk be.
Szinte az egész várost bejártuk és majdnem az egész ruhatáramat kicseréltük.
Vettünk minimum 15 nadrágot és 30 felsőt.Ja és azt hagy ne mondjam , hogy mindegyiknek akkora kivágása van , mint egy ház.
Soha többet nem jövök Alice-vel vásárolni. Ezek a ruhák már elegek lesznek egy életre.
De az utolsó bolt más volt , mint a többi.
Sokkal elegánsabb( nem mintha eddig nem a legmárkásabb butikokba mentünk volna be)
bár még annál is drágább és úgy nézett ki , mint egy esküvői ruhabolt.



-Alice minek jövünk esküvői ruha boltba???



-Jaj tényleg , még nem is tudsz róla.



-Miről is?




-Arról , hogy Rose-nak és Emmettnek lesz még egy esküvője. Én szervezem és mindenkinek a legszebb ruhát akarom




-Dejó.És nekem erről mért nem szólt senki?-kérdeztem sértődötten.




-Mert ezt még csak Emmett , Edward és én tudjuk.



Válaszul kuncogtam egyet.Most egész jól éreztem magam.Alice megmutatta azt a ruhát , amit Rose akar majd.Nekem egy kicsit kihívónak tűnt , de Rose szeméből még visszahúzódónak is mondható lett volna.
Ehhez a ruhához vettünk még egy kék tű sarkú cipőt is , aminek ha minimum nem 10 centis a sarka , akkor egy se.
Aztán hazamentünk.Addigra már kész volt a szobám.Most inkább fölmentem , mintsem lent maradtam a nappaliba.Bezártam magam mögött az ajtót , majd megfordultam és az ágyamon Edward az én egyetlen szerelmem feküdt.


-Szia!-mondta édesen.



-Szia.



-Milyen volt a vásárlás?



-Háát egész jó.Bár elég sok ruhát vettünk nekem , de van egy , ami a legjobban tetszik.
Tudod , amit Rose és Emmet esküvőjére vettünk. De inkább , akkor tetszene , ha Rose lennék , mert túl kihívó.



-Jaj igen.Jól áll neked.-mondta a kedvenc féloldalas mosolyommal.


-Oh köszi.-erre én olyan vörös lettem , mint még soha.



Lefeküdtem mellé az ágyra.Egy óvatos puszit adott a számra és a szívem még ezen is őrült tempóra kapcsolt.Edward elnevette magát ezen.Körülbelül fél órán keresztül néztük így egymást,aztán Edward komoly hangnemben megszólalt.



-Bella!Carlise egy fontos dolgot mondott egy számomra nagyon fontos személyről az emberi életemben.



-Értem. És ki volt az?



-Emlékszel arra az Elizabeth nevű nőre a rétről?



-Laurent társára?



-Igen.




-De ő ki neked? Vagy ki volt?



-Ő az édesanyám.





Nah mára ennyi...
Megjegyzés: Az én történetemben nem Carlise karjai között hal meg Elizabeth , hanem egy vámpír átváltoztatja.


Bella szobája:


Koszoruslányruha:

6. fejezet

Megijedtem. Nem meglepő. Először nem tudtam mit csináljak. 11 vámpír állt körülöttem. Én voltam egedül ember. Arra gondoltam elfutok, de rájöttem, hogy hülye ötlet, mert úgyis elkapnának.

-Sziasztok! Ez itt a mi területünk. Mi itt telepedtünk le! Kérjük hagyjátok el ezt a helyet!- mondta Carlisle.

-Hmmm... már éppen ezen voltunk, de megéreztük egy ember szagát.- mondta a szőke hajú férfi vigyorral az arcán.

-James! Menjünk szépen el innen! Victoria te is! Hát ez nem igaz! Csak én és Elizabeth vagyunk az épeszűek? Amúgy elnézést, az én nevem Laurent. Ő itt a feleségem Elizabeth.- mutatott egy hosszú fekete hajú nőre.

-Ő itt James egy jóbarátom és a párja Victoria.- mutatta be a másik kettőt.
Edward, Carlisle és Elizabeth egymást nézték. Nem tudtam, hogy miért teszik. De ezen nem volt időm gondolkodni. Ugyanis, ha Edward nem lök félre, akkor James megtámadott volna. Laurent rászólt Jamesre, aki összeszedte magát, így elmentek, de én csak ennyit tudtam, mert elájultam.

Olyan volt, mintha egy szakadékba zuhannék. Kívülről hallottam néhány hangot. Vagyis inkább hangfoszlányokat.

-De mégis mi történt vele?- ezt egy számomra angyali hang mondta, de beazonosítani nem tudtam.

-Carlisle! Mondj már valamit!- pattogott a kis Alice.
Aztán kinyitottam a szemem. Csodálatos látvány fogadott. Egy számomra isten hajolt fölém.

-Felébredt.- mondta bársonyos, megnyugvó hangon Edward.

-Végre!- ujjongott Alice.

-Mi történt?- kérdeztem krákogva.

-Nos, kicsim az hosszú történet, de idővel mindent elmesélek.- mondta lágyan anya.

-Jó.- egyeztem bele végül.

-Figyu Bells! Ha gondolod segíthetek neked lefürödni, meg ilyenek.- mondta a kis kobold.

-Oh, köszi kedves vagy. Tényleg szükségem lenne rád.
Alice segített lefürödni. Jó volt végre tisztának lenni. Alice-től kaptam egy kék garbót és egy fekete csőgatyát. Adott még egy sportcipőt is. Megköszöntem neki. Aztán Alice meghallotta, hogy korog a gyomrom, így neki álltunk kaját készíteni. Reggeli után Edwarddal találtam szemben magam, aki így szólt:

-Bells. Én téged...


Igen-igen. Nessie tudja, hogy gonosz, azért mert ilyen rövid lett. És én is, hogy nem tettem bele a végét. Ígérem nem sokára lesz friss, de addig is várjuk a komikat!!!!
Puszi: Yoopi

Igazi Twilighter Blogdíj:

1. Meg kell köszönnöm a díjat!
2. A logót ki kell tennem a blogomba!
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam!
4. Írni kell magamról min. 5 dolgot!
5. Tovább kell adnom a díjat min. másik 5 blognak!
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.











1. Köszönöm szépen Alice-nek:D

3.http://alicefanfictions.blogspot.com/


4.Skaliczki Dittának hívnak. 13 éves vagyok. Néhány osztálytársammal eléggé twilightmániásak vagyunk . És imádom a twilightot .


5.Küldöm:

Alicenek: http://alicefanfictions.blogspot.com/

Yoopinak: http://everlife-story.blogspot.com/

megint Yoopinak: http://yoopi-twitter.blogspot.com/

Aliceéknek: http://macsokfanfictions.blogspot.com/

Bellának: http://bella59-twilightfanfictions.blogspot.com/

5. fejezet

(Bella szemszög)

Fent ültem Edward szobájába kipihenni a "vásárlás fáradalmait". Egyszer csak Alice sikítására lettem figyelmes. Nem mentem volna le, ha Carlisle le nem hív. Így aztán lementem a nappaliba, ahol Alice és Edward le voltak dermedve. Megijedtem. Alice mindig élettel teli volt. Sosem foglalkozott a rossz dolgokkal. Csak a boldogságra koncentrált.

-Edward, Alice! Drágáim elmondanátok, hogy mi történt, amiért így lefagytatok?- kérlelte őket anyánk.

-Mondjátok már valamit az Isten szerelmére! Nagyon megijesztetek így!- üvöltöttem kikelve magamból.
Edward volt az első, aki "felébredt".

-Alice látta, ahogy Bella átváltozik vámpírrá.

-És ezzel mi a baj?- kérdezte Emmett.

-Az, hogy egy nomád ismeretlen, szőke hajú férfi és egy vörös hajú nő változtatja át.
Az egész család lefagyott. Egyedül Carlisle volt az, aki megtudott szólalni.

-Érdekes. Nem tudom, hogy mit tegyünk.

-Mi se.- mondtuk kórusban.

-Lehet, hogy meg kéne várni, amíg Alicenek lesz egy újabb látomása.

* * *

Hetek teltek el azóta és nem volt semmilyen látomás. Úgy gondoltuk elmegyünk egy kicsit kirándulni a hegyekbe. Esme csomagolt nekem szendvicset és Alice pedig bepakolta mindenki túrázós ruháját. Úgy gondoltuk, hogy több napra megyünk. Elindultunk.

Épp kiértünk a rétre, ahova egyszer Edward hozott mikor rossz kedvem volt. A földet néztem és közben Alice beszélt valami új ruhakollekcióról. Aztán a beszélgetések és a susmorgások abba maradtak. A Cullen család előre nézett. Én is felemeltem a fejem. 2 méterre tőlem 4 vörösen izzó szempárral találtam szemben magam.

Sziasztok! Yoopi vagyok és egy kis ideig én fogom feltenni a frisset. Nem sookára Nessie is tud majd jönni, de addig is remélem élvezni fogjátok. /Persze Ő írta, csak én gépeltem!/